Szeptember 13-a Sümegen nem egyszerűen egy nap a naptárban. A Mária-napi nagybúcsú évszázados egyházi hagyomány része, amely generációkon át hívta és hívja ma is útra az embereket.
A sümegi kegyhely középpontjában a Csodatevő Szűz Mária tisztelete áll. A kegyszoborhoz az idők során számtalan zarándok érkezett imádsággal, kéréssel és hálával. Voltak, akik gyalog, sok kilométert megtéve indultak útnak, mások szervezett zarándokcsoportokkal érkeztek. A közös cél ugyanaz volt: eljutni a sümegi Szűzanyához.
A régi képeslapok ma különösen sokat mondanak erről a hagyományról. Az egyik korabeli felvétel felirata egyszerűen így szól: „Néptömegek a sümegi Mária nevenapi nagybúcsún.” A képen pedig valóban ez látható: emberáradat, zászlók, zarándokok és a háttérben a sümegi templom és vár. Egy olyan világ emléke, amikor egy búcsú még egész közösségek nagy eseménye volt. A II. világháború előtt még különvonatok is érkeztek az eseményre.
És talán ez benne a legszebb: az idő változik, de a hagyomány nem tűnik el.
Ma újra zarándokok érkeznek Sümegre. Más ruhában, más közlekedési eszközökkel, más kor emberének gondolataival – de ugyanazzal a régi szándékkal: megállni egy pillanatra, imádkozni, hálát adni és a Csodatevő Szűzanyához fordulni.
Sümeg ma is zarándokhely.
A múlt emlékei pedig összekötik a mai búcsút azokkal, akik előttünk jártak ezen az úton.
„Sümegi Fájdalmas Szűz, könyörögj érettünk!”
