A Sümegi Vár felújítása, pontosabban helyreállítása 1954-re nyúlik vissza, mikor is a várfal egy része leomlott és az akkor Beloiannisz, ma Várnagy utca és a Váralja utcai házakban, kertekben jelentős kárt okozott. A Sümegi Nagyközségi Tanács akkori elnöke, Éri László (1950. július 1 – 1956. december 31.) kijárta, hogy a pusztulásra ítélt Sümegi Vár legalább állagmegóvó munkálatokon essen át. A Veszprém Megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatalának központja ekkor Balatonfüreden volt, ahol személyes kapcsolatok révén támogatást kapott az akkori nagyközség vezetőjének kérése.
Az Idegenforgalmi Hivatal 100.000 forintos keretet biztosított a vár „romtalanításának” elvégzésére, melyet 1954 októberében el is kezdtek. Ezzel egy időben az Országos Műemléki Felügyelőség fiatal régészei, Kozák Károly és Koppány Tibor aprólékos munkával elkezdték a várra vonatkozó adatokat összegyűjteni. Ez ugye akkoriban nem az internet segítségével történt, hanem a Balaton Múzeum, az Országos Levéltár adataira és helybeli emberek elmondásaira alapult.
A Sümegi Várrom helyreállítási munkálatai 1956 augusztusában aláírt szerződés alapján kezdődtek meg a Építésügyi Minisztérium alá tartozó Budai Várgondnokság égisze alatt. A forradalom azonban megakasztotta a munkálatokat, melyek így 1957 áprilisában kezdődtek meg.
A helyreállítást nehezítette, hogy nagy mennyiségű követ és más építőanyagot kellett feljuttatni a várba, akkor pedig egy olyan út vezetett fel oda, melyet gyalogosan is nehéz volt megjárni. Az építőanyaggal megrakott Csepel gépkocsik is csak félútig jutottak fel, innen vagy csatárláncban vagy szamár vonta kocsikkal jutott tovább a szükséges építőanyag. Nagy segítség volt a vár északi részéről a mostani Hotel helyére levezetett drótkötélpálya, melyen lényegesen könnyebben lehetett feljuttatni a szükséges sódert és követ.
A felújítási munkálatokat 1959-ben átvette a Sümegi Nagyközség újonnan szervezett építésvezetősége. A helyreállítás sajnos – a tervek ellenére – 1965 nyarán leállt. Az okokról hivatalos dokumentum nem került elő, néhány újságcikk és akkor tevékenykedő vezető elmondása alapján annyit lehet tudni, hogy a Sümeg Nagyközségi Tanács akkori elnöke, Fekete László (1958. augusztus 25 – 1966. december 31.) teljesen logikus döntése miatt állt le. Az – érthető – három indok között szerepelt, hogy a vár már olyan „konzervált” állapotba került, hogy annak állaga nem romlik tovább. A nagyközség a vár esetleges látogatóinak fogadására készült és a terveiben szerepelt a 1966-ban el is kezdett Turistaszálló megépítése. Ebben az időszakban az emberi és anyagi forrásokat felemésztették Sümegen a TANÉP által végzett építkezések (Petőfi utcai lakások 1964, Árpád utcai lakások, Húsbolt, Lukonich utcai lakások 1967, Ruhagyár 1968.)
A Sümegi Vár következő jelentősnek mondható fejlesztése 1983-ban kezdődött, ekkor a Veszprém Megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatala (vezetője Pap János felesége volt) döntött úgy, hogy a 860 méter hosszú, várba vezető szerpentin-utat megépítik, ugyanis az 1982-es évben a várba látogatók száma már elérte a 83 ezer főt. A bazaltkőből kirakott (ma is használt) szerpentin-út 1984 februárjában került átadásra, kivitelezési költsége 3,2 millió forint volt. Az út megépítésének valóban fejlesztési hatása volt, hisz ennek köszönhetően az 1985-ös évben 95 ezer, 1986-ban közel 100 ezer látogató kereste fel a sümegi várat és váltott belépőjegyet. Tették mindezt úgy, hogy akkoriban csak a falak voltak, programok nélkül. A mostani várkertben is csak az egykor Kisfaludy Móricz házából kialakított, először a TSZ által, majd gebinben üzemeltetett Csárda működött. Szállásnak pedig csak a Turistaszálloda volt.
Koppány Tibor, Kozák Károly, dr. Entz Géza budapesti régészek szakmai tudása, elhivatottsága párosult Sümeg Nagyközség akkori vezetőinek, Éri Lászlónak és Fekete László tanácselnökök elszántságával és 1954-től kezdődően 1964 nyaráig bezárólag olyan maradandót alkottak Sümeg történetében, mely azóta is példa nélküli.
Fotók készítői/eredete: Koppány Tibor, Országos Műemlék Felügyelet, Oláh Ferenc, Sümeg Nagyközségi Tanács, Népszabadság.
