Ma, 25 évvel ezelőtt, 2001. január 22-én hunyt el Sümeg utolsó nagyközségi, majd Sümeg város első vezetője, Dr. Nagy István.
„Sümegi tevékenységének tíz éve nem hosszú idő, de a város átalakulásában, eredményeiben olyan időszak volt ez, amelyhez hasonló aligha történt az idők folyamán.”
A fenti gondolatot Oláh Ferenc helytörténész írta 2006 januárjában, Dr. Nagy Istvánra emlékezve.
Dr. Nagy István 1921. augusztus 20-án született, 1968-ban végezte el a Pécsi Állam- és Jogtudományi Egyetemet. 1971-től Hévízen községi titkárként dolgozott, majd 1978-tól – akkor még nagyközségként – Sümeg tanácselnöke lett, ezt a tisztséget 1988 augusztusáig töltötte be.
Az 1978 és 1988 között Sümegért dolgozó egykori vezető, a sümegi Nyugdíjas Egyesület korábbi elnöke, Dr. Nagy István nevéhez nem pártpolitikai utasítások végrehajtása, nem látványberuházások és nem is botrányok kötődtek. Az ő nevéhez elvitathatatlanul az fűződik, hogy Sümegen olyan tudatos fejlesztéseket tervezett és valósított meg, amelyek alapján a település 1984. január 6-án visszakapta az 1906 októberében elvett városi rangját.
Dr. Sarlós István és Dr. Nagy István.
1984. január 06. Gimnázium bejárata.
Tízéves irányítása alatt Sümegen kiépült az úthálózat, szépültek az utcák, bővült az ivóvíz- és szennyvízhálózat, valamint a közvilágítás. A KISZ-telepi óvoda, a Fehérházak, a Forfa iskola, a 16 lakásos épület, a KISZ-telep egy része, a Kisfaludy Sándor Gimnázium teljes felújítása, a Ramassetter Vince Általános Iskola új szárnya, a Strand újraindítása, a Sümegi Várba vezető szerpentin teljes megépítése. Ugyanígy a városi áruház (ma Flórián), a vársétány, a József Attila utcai telefonközpont, valamint az 1981-ben átadott – akkor Veszprém megye egyik legkorszerűbb – Művelődési Ház mind-mind az ő és az irányítása alatt dolgozó emberek érdeme.
A várba vezető szerpentin átadása
A sümegi emberek Dr. Nagy Istvánt elsősorban Sümeg 1984-es újbóli várossá nyilvánításáért tett kitartó lépései miatt azonosítják. Nem lehet szétválasztani az általa 1978-tól kiharcolt pénzügyi forrásokból megtervezett beruházásokat attól a céltól, hogy Sümeg 1984-től ismét város lehessen. Elmondása szerint már 1979-ben próbálkoztak, de akkor még nem voltak meg a várossá nyilvánítás feltételei. 1983-ra – bár minden feltétel adott volt – a megye akkori „élet-halál ura”, Pap János nem nézte jó szemmel a sümegi összefogást és a település fejlődését, és mindent megtett azért, hogy Sümeg nagyközség maradjon. Nem járt sikerrel: Dr. Nagy István Halász Lászlóval közösen, kapcsolataikat felhasználva, hitelesen bemutatták az addigra közel nyolcezer lakosú Sümeg eredményeit és terveit.
Forfa iskola terveit vizsgálva
Akinek volt szerencséje Pista bácsit személyesen is ismerni, az tudja, hogy egy végtelenül kedves, ugyanakkor rendkívül határozott embert ismerhetett meg benne. Vallotta, hogy Sümegen a városépítés nem csupán betonból és téglából áll, hanem támogatni és segíteni kell a gondolkodó, alkotó közösségek létrejöttét és működését is.
A kórházban töltött utolsó napjaiban a város akkori polgármestere, Rátosi Ferenc, valamint Dr. Barsi Balázs atya is meglátogatta. Dr. Nagy István nem gyűjtött vagyont, nem tört babérokra: egy négyütemű Trabantja volt, és kisnyugdíjasként hunyt el az az ember, akinek oroszlánrésze volt abban, hogy Sümeg újra város lett.
Pista bácsi, nyugodjon békében!
