Aki kíváncsi, hogy is történt, jöjjön velünk egy kis időutazásra.
1983. december 22-én az Országgyűlés napirendi pontként tárgyalta az Elnöki Tanács javaslatát, miszerint 1984. január 1-jétől Magyarországon 12 nagyközség kapja meg vagy vissza a városi rangját. Az országgyűlés egyhangú döntéssel támogatta a kezdeményezést, így Szentes, Heves, Encs, Tiszafüred, Szeghalom, Szerencs, Mór, Dorog, Pásztó, Zalaszentgrót, Zirc és Sümeg településeket emelték városi rangra.
1906. október 6-án gróf németújvári Batthyány Pál Zala Vármegye főispánja, a zalai törvényhatóság örökös tagja főispáni határozatban állapította meg, hogy „Sümeg mezővárosi rangját megvonja és Sümeg lakossága ezáltal Sümeg község nevet kötelesek használni”
A hajdan virágzó mezővárosi rang megvonása és visszaminősítése mögött a város értékes földjeinek az elvétele azok elkótyavetyélése, iparának, kereskedelmének hanyatlása, a település eladósodása és a lakosság rohamos csökkenése állt.
77 esztendőt várt Sümeg, hogy 1984-ben az 1907-ben elveszített városi rangját visszakapja. Sümeg Nagyközség vezetése 1983. május 21-én nyújtotta be második várossá nyilvánítási pályázatát a megyei tanácson keresztül az Elnöki Tanács felé. Volt már előtte hasonló kezdeményezés (1980) Sümeg részéről, de akkor úgy ítélték meg, hogy Sümeg nagyközség több szempontból nem felel meg a várossá nyilvánítás feltételeinek (úthálózat, iskola, óvoda, munkahelyteremtés, kulturális terület, stb.).
Mindkét várossá nyilvánítási pályázatot – 1980-as és 1983-as – dr. Nagy István, akkori tanácselnök kezdeményezte, aki 1978-tól 1988-ig vezette Sümeget. Hozzá és munkatársai nevéhez rengeteg és elvitathatatlan valós, máig kiható településfejlesztési beruházás köthető.
Az 1980-as kudarc nem törte meg Sümeg akkori vezetőit, településfejlesztési koncepciót készítettek, bevonva az üzemek, vállalatok vezetőit, a helyben működő szervezeteket, ezt a településfejlesztési tervet pedig szisztematikusan végrehajtották.
Dr. Nagy István utólag úgy emlékezett erről az időszakról, hogy ez a lakossággal létrejött együttműködés és a roppant nehéz közösen végzett munka időszaka volt! Ennek kettős eredménye lett. Az egyik, hogy Sümeg munkahelyekkel, lakásokkal, új utakkal, utcákkal, új közvilágítással gazdagodott, fejlődött, a másik pedig, hogy ennek tükrében visszaszerezte Sümeg a városi rangját.
1983-ban, amikor Sümeg Nagyközség vezetése döntött, hogy újra megpályázza a városi rangot, addigra már elkészült az Építők és az Ifjúság útja. Az 1976. március 1-jétől Simon Istvánról elnevezett utcában befejeződött a teljes esővízhálózat és közvilágítás kiépítése. Gombamód nőttek ki a földből a házak az akkori Mező Imre (most Vetési Albert) és a Gellért Samu (most Maulbertsch) utcákban. 1981-ben elkészült Veszprém megye akkori legkorszerűbb Művelődési Háza, új óvoda és új lakások tucatjai épültek (16 és a Fehérházi lakások), az újonnan létrejött munkahelyeken munkát vállaló sümegieknek, 1983-ban elkészült a ma is használt várba vezető szerpentin út, az új temetői ravatalozó és a szennyvíz-tisztító telep.
Ebben az időszakban tették le az alapjait a Forfa iskolának, a Flórián Áruháznak, a József Attila utcai telefonközpontnak és a FOLTEX varroda új épületének. Készen voltak a Gimnázium teljes felújításának és a Ramassetter iskola új szárnyának tervei. Ezek mellett ebben az időszakban dr. Mészáros Istvánnak, dr. Benczik Sándornak, id. Barcza Zoltánnak, dr. Vattay Gyulának és dr. Zöldy Pálnak, dr. Somogyi Józsefnek köszönhetően a Sümegi Kórház a megye egyik legjobban felszerelt kórháza volt.
Szintén ebben az időszakban Sümeg nagyközségben a Simon Istvánról elnevezett könyvtárnak 900 főt meghaladó olvasója volt, a település aktív női kézilabda, súlyemelő, motocross és labdarúgó csapattal büszkélkedhetett. Aktív volt a nőklub, az MHSZ lövészklub, a nyugdíjas és olvasó kör. Az akkori településvezetés elhivatott volt a helyi közösség építésben, így mindenben támogatta és felkarolta őket.
Oláh Ferenc akkori tanár, később helytörténész idézte fel azt a történetet, amit már többen is megerősítettek. Ez úgy szólt, hogy mikor a várossá nyilvánítási pályázat elkészült és azt Sümeg vezetése a megyei tanácson keresztül elküldte az Elnöki Tanácsnak, Halász László egykori TANÉP vezető, tanácstag egy példányt külön, személyesen vitt fel Budapestre, egyenesen Losonczi Pálnak, az elnöki Tanács akkori elnökének és hosszas – Sümeg melletti – érveléssel adta azt át, kiegészítve Békefi László sümegi plébános, prépost támogató levelével, ami az eredeti pályázatnak nem is volt része. Mai szavakkal élve: biztosra ment!
Meg is lett az eredménye, hisz 42 éve, 1984. január 6-án 10:00 órakor dr. Nagy István tanácselnök átvette Sarlós István miniszterelnök-helyettestől Sümeg várossá nyilvánítási oklevelét. Sümeg Magyarország 99. városa lett 1984. január 6-án 10 órakor.
A Művelődési Házban tartott történelmi eseményen egy gombostűt nem lehetett leejteni, az akkor már város minden lakója érezte és látta, hogy érdemes volt közösen és keményen dolgozni. Miközben az ünnepi ülés immár 42 éves jegyzőkönyvét olvastam, megakadt a szemem egy nagyon igaz és találó mondaton, mellyel dr. Sarlós István az Országgyűlés elnöke az ünnepi beszédét zárta:
„Legyen Sümeg Magyarország olyan éke, amilyen éke régen volt és amilyen ékké és drágakővé Önök az elmúlt évtizedek munkájával tették.”
Az ünnepélyes – immár Sümeg városi – tanácsülés során megválasztották a kilenc főből álló VB (végrehajtó bizottság) tagjait: dr. Nagy István tanácselnököt, dr. Mozsdényi Lászlóné VB titkárt, Guzmits Jenő rendőrt, Gruber Ernő leköszönő párttitkárt, Tóth Tamás TSZ-elnökhelyettest, Scheer Jánosné OTP vezetőt, Mérnyei Sándor MÁV állomásvezetőt, Dörnyei Sándorné ÁFÉSZ könyvelőt, Kovács Károlyné tanácsi dolgozót.
Sümeg városának akkor 7.170 lakója volt (2025-ben 5541 fő), számos üzem, vállalat (KTSZ, Ruhagyár, Kenyérgyár, TANÉP, Mészgyár, Malom stb.) kínált munkalehetőséget az itt élőknek. A kikapcsolódni vágyóknak könyvtár, mozi, színház, nyáron pedig koncertek, sportesemények és a számos úszóversenyt lebonyolító, mindig teltházzal működő helyi Strandfürdő állt rendelkezésre.
Az akkori településvezetés elsődleges szempontja volt, hogy a lakossággal együttműködve az itt élő emberek igényeit valósítsa meg. Munkahelyek által biztosított megélhetés, lakhatás biztosítása, építkezések elősegítése, utak, járdák, játszóterek építése, kulturális és sportolási lehetőségek biztosítása, majd a városi látványosság. Ez most valamiért másként, fordítva van, de ez egy másik történet.
Azt gondolom, hogy óriási tisztelettel és köszönettel tartozik Sümeg városa azoknak az akkori vezetőknek, üzemi, vállalati dolgozóknak, pedagógusoknak, dolgos, munkás sümegi embereknek, akik összetartásukkal, munkájukkal elérték, kiharcolták, hogy Sümeg 77 év után, 1984-ben visszaszerezze azt a városi rangot, amit fejletlensége miatt elvettek tőle.
Forrás: Németh Szabolcs
